bejelentkezés|regisztráció

• Hírek
• Gazdit keresnek
• Elveszett állatok
• Talált állatok

Gazdit keresek!

Keverék (avagy egy új fajta: a törpe-írfarkas) - 2 éves kan, ajándékba ingyen elvihető!

Hugó kutya (ivartalanítva)

Ő itt Hugó, majdnem 2 éves, ivartalanított nagylegény. Viselkedését tekintve két üzemmód van nála: otthon igényli az emberek társaságát, jólnevelt, nagyon szeret játszani, bohókás, és rettentő bújós/cuki tud lenni. A másik a séta-üzemód, ilyenkor igazi lelkes energiabomba. Imád felfedezni, minden dolog, hang és szag érdekli, ha pedig erdőbe megyünk, végképp elemében érzi magát. Pórázon szépen jön, csak annyi, hogy amikor el van engedve, a környezet érdekességei néha túlságosan lekötik a figyelmét, és a gazdi szava csak késleltetve vagy szelektíven jut el hozzá... Viszont nagyon pozitív oldala, hogy igazán hűséges, és a maga módján azért ilyenkor is figyel az emberre. Például kirándulások alatt előfordul, hogy elrohan egy-egy vad után az erdőbe, de 5-10 perc után mindig visszajön oda, ahol elváltunk. Összességében tehát igazi személyiség, nagyon kedves, okos, magabiztos és jópofa kutyus - mindamellett kicsit terrieres habitusú, öntudatos és domináns jellem, ezért egy határozott, tapasztaltabb gazdi illik mellé. Gyerekek és (ismerős) kutyák mellett nagyon jó játszótárs (kicsi gyerekekkel szemben láthatóan óvatosabb), és nálunk a cicával is jóban van, pusztán a méretei és az azzal járó vehemenciája miatt nem kölcsönös a szimpátia... Ezen kívül kiváló házőrző, bár unalmában hajlamos méretes lyukakat ásni, illetve amíg az udvaron lakott (nem pedig egy kennelben a kertben), a felfedezőösztön többször kicsalogatta az utcára, amikor nyitva volt a kapu. Egyébként alapvetően jól meg van nevelve (jártunk kutyasuliba is), és a ház körül jól hallgat a szóra, szépen betartja a határokat.  Ami a többi kutyát illeti, kicsi kölyökkorától fogva sokat és kifejezetten jól szocializálódott, viszont az utóbbi időben (kb 1-2 hónapja) sajnos beütött nála egyfajta dominancia-dilihopp, ami miatt például pórázon megmorogja a szembejövő idegen kutyákat. De amennyire kutyaoktató ismerősöknél utánakérdeztem, ez nem ritka jelenség a hasonló korú kan kutyáknál, és mint szinte minden viselkedésprobléma, csak nevelés kérdése, úgyhogy már dolgozunk az ügyön. Azt mindenképp szeretném leírni, hogy az örökbeadásnak nincs köze ehhez a friss problémához. Fél éve már, hogy elkezdtem új gazdát keresni Hugónak, tehát sokkal korábbi, és nagyon nehezen meghozott döntés volt. Kicsit rendhagyó a történet, de a lényeg az, hogy még kamaszkutya korában vállaltam magamra felette a gazdiságot, ahelyett, hogy vissza legyen adva a menhelyre, ahonnan néhány hónappal korábban örökbefogadta a családom (miután eredetileg egy kis-középtermetű, benti kutyus volt az elképzelés). Habár a szülői házban laktam, de már két éve dolgoztam, megvolt a saját életem és egzisztenciám, és a pillanatnyi élethelyzetem alapján jóhiszeműen azt gondoltam, hogy ha lesznek is nehézségek vagy változások, valahogy majd biztos meg tudok oldani mellettük egy kutyát. Viszont egyrészt nem igazán mértem fel, hogy egy kutya élethosszát tekintve ténylegesen milyen változásokkal is járhat az életem, másrészt naivan alábecsültem, hogy mennyi munkával és felelősséggel jár egy saját kutya, ha egyedül van rá az ember. Legfőképp pedig azt nem tudtam még akkor, hogy rátalálok egy új, igazi hivatásra, ami miatt 2020 őszétől újra elkezdek egy egyetemet. Minden lehetőséget átgondoltam, hogy hogyan maradhatna velem Hugó, de be kellett látnom, hogy a következő 5-10 évben sem anyagilag, sem lakhatási szempontból, legfőképp pedig az életem stabilitását tekintve nem leszek olyan helyzetben, ami alkalmas lenne arra, hogy egy kutya (főleg egy ilyen kaliberű kutya) gazdája legyek. Így végül arra jutottam, hogy  megpróbálok neki egy új családot találni, ahol sokkal teljesebb, kiegyensúlyozottabb és szeretettel telibb élete lehet.  Ezért mindenképpen olyan gazdijelöltek jelentkezését várom, akik lelkiismeretesen állnak hozzá az örökbefogadáshoz, és nem mondanak le róla  az első adandó nehézség/kihívás miatt. Mint ahogy mindenki, Hugó sem tökéletes, de alapvetően egy fantasztikus kutya, és amennyire őszintén írtam a negatívumokról, annyira őszintén állítom azt is, hogy ha megkapja azt a mennyiségű szeretetet és foglalkozást, amire szüksége van, biztos, hogy nagyszerű társ/családtag válik belőle. (Illetve még egy FONTOS információ: ha csak lehet, szeretném fokozatosan, 1-2 hetes átszoktatással új gazdához adni, hogy számára és számomra is a lehető legkisebb legyen a lelki törés, illetve annak a kockázata, hogy esetleg megsérüljön a bizalma az emberek, és így az új családja felé.)